Claude Monet, az impresszionizmus atyja 1912-től kezdve szinte vakon festette remekműveit, ugyanis mindkét szemén szürke hályog alakult ki. A színek közül a vöröset és a sárgát intenzíven látta, míg a kéket szinte egyáltalán nem érzékelte. Mégis folytatta a festést, és így alkotta meg a Tavirózsák darabjait, amelyek ma a világ legértékesebb festményei közé tartoznak.
Oscar-Claude Monet 185 éve született Párizsban, és életművével megalapozta az impresszionizmust, azonban anyagi nehézségek mellett szürke hályoggal is küzdött, mégis olyan műalkotásokat hozott létre, amelyek a modern művészet alappillérei lettek.
A festőművész 1840. november 14-én Párizsban látta meg a napvilágot, de Le Havre-ban nőtt fel, ahol már igen korán megmutatkozott rajztehetsége. Pályafutására meghatározó hatást gyakorolt Eugène Boudin, aki arra ösztönözte, hogy a szabadban fessen, és ezzel formálta a fényhez és a légkörhöz való viszonyát. Rövid algériai katonai szolgálat után Monet Párizsban csatlakozott egy fiatal művészeti csoporthoz, akik elutasították az akadémikus stílust, és szabadabb kifejezési formát kerestek.
Első elismerését 1866-ban érte el a Camille, avagy a zöld ruhás nő című festményével, amely leendő felesége, Camille Doncieux portréja volt. A művész éveken át súlyos anyagi nehézségekkel küzdött, felesége 1879-es halála után pedig Alice Hoschedé családjával élt együtt, akit később feleségül vett.
Az impresszionizmus atyja
1874-ben részt vett az első független kiállításon, amely az impresszionizmus születését jelentette. Monet Impresszió, a felkelő nap című festménye adta a nevet az egész mozgalomnak, amely a fény mulandó hatásait igyekezett megragadni gyors ecsetvonásokkal és tiszta színekkel.
Csaknem tíz évvel később, 1883-ban Givernybe költözött, ahol megtalálta pályafutása legfontosabb műtermét. A házat és a kertet 1890-ben vásárolta meg, amely kimeríthetetlen ihletforrást biztosított a művész számára. A következő évtizedekben sorra jöttek ismert sorozatai, amelyekben azt vizsgálta, hogyan változik ugyanaz a motívum különböző fényviszonyok között.
Szinte vakon festett
Ahogy öregedett, úgy romlott egyre jobban Monet látása: 1912 körül mindkét szemén szürke hályogot diagnosztizáltak, amely miatt már csak elmosottan látta a körvonalakat és a színeket. A vörös és sárga tónusokat még élesebben érzékelte, de a kék szinte teljesen eltűnt számára, ami világosan látszik a Tavirózsák című képsorozatából.
1923-ban ugyan megműtötték, aminek köszönhetően részben visszatért a látása, és speciális szemüveggel folytatta munkáját, amely segített megkülönböztetni neki a tónusokat. Három évvel később, 1926. december 5-én hunyt el a festőművész Givernyben, és olyan életművet hagyott maga után, amely meghatározta a modern művészet felé vezető átmenetet és megalapozta a későbbi absztrakciót. A fény festőjeként vált ismertté, aki még akkor is dolgozott, amikor már alig látott.